Egy kicsit rohadtul elmaradtunk az edzésekkel meg a naplóval, de azért még élünk (ha nem is 100%-osan) és futunk is néha.
Csodálatos példája a fentieknek a hétvégi mezei futásunk, amelyen a három fős csapatunk hihetetlen bravúrral lett aranyérmes a felnőttek között 9km-en. Hihetetlen, mert csak mi indultunk csapatban és bravúr, mert két (2!) átalvatlan és átdolgozott éjjel után végig tudtam futni a teljes távot ájulás nélkül. Az én megmentőm egy helyes előttem futó lány formás feneke volt, Attila barátom a zenéhez nyúlt a plusz energiák felszabadítása végett.
Külön köszönet Orsinak és Fruzsinak, akik végig erősen drukkoltak és az utolsó métereken sziklaszilárd lelki támaszként futottak velünk, bíztattak, hogy ne essünk össze a célvonal átlépése előtt.
Gratuláció és köszönet az egész csapatnak, az egyetsületnek, az edzőnknek, a rendezőknek és Dzseninek, aki beverte az orrom a verseny előtt!
Utolsó kommentek